Szentendre Skanzen

Pannónia Kulturális Központ előtt már kora reggel gyülekeztek a kirándulásra „éhes” utazók. Töltési Zsóka fogadta a gyülekezőket. Vidám hangulatban foglalhattuk el helyünket a buszon. Pontban hét órakor kigördült Péter által vezetett járgányunk a 43 utassal és irány Szentendre a Skanzen. Pazonyi Lilla idegenvezetőnk, Honismereti Kör tag köszöntött bennünket, majd ismertette velünk a napi programot. Lilla több évtizedig Szentendrén a Skanzenben dolgozott, mint referens és piáros. Nagy szakmai tudásról tett tanúbizonyságot és a Skanzen bemutatását élvezettel, odafigyeléssel hallgattuk. Budapesten csatlakozott a csapathoz Somogyi Sándor restaurátor, Lilla egykori kollégája  vidám hangulatot teremtett egy kis saját készítésű hangszerén. Majd lelkesen Lillával közösen belekezdtek a közös élmények, munkák bemutatásába és a Skanzen történetét ismerhettük meg. Megérkezve a Skanzenhez két csapatra oszlottunk, egyik „kapitánya” Somogyi Sándor a másik csoport „vezére” Pazonyi Lilla lett. Az ötven éves Skanzen Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma, amely a Pilis-hegység lábánál természetvédelmi 60 hektárnyi területen helyezkedik el. 312 különböző épület 8 tájegységbe rendezve látogatható. Egyedivé az  teszi, hogy állandó szabadtéri kiállításai a 100-200 évvel ezelőtti magyar vidéki életbe röppent bennünket a látogatókat. Rendezett tájegységek terein, utcasorain sétálva az építészeti jellegzetességei mellett az ott élők kultúrájával, szokásaival, szakmáival ismerkedhettünk. Pajták, műhelyek, lakóotthonok, templomok elevenedtek meg előttünk. Sándor nagy lelkesedéssel adta tudtunkra, hogy jó pár dologban az Ő keze m unkája is benne van, mint restaurátor. Megemlítette, hogy 1-2 magyar filmben kisebb szerepet is kapott a mi kis ősz hajú-szakállú „betyárunk”.  A mindennapi konyha rejtelmeibe is bepillantást nyerhettünk egy remek gazdaasszony segítségével kis gasztro tudományra is szert tehettünk, isteni zeller leves elkészítésének technikáját tanulhattuk meg. Pár tájegységet említenék meg: Észak- Magyarországi Falu falvait, pincészeteit, lakóházait bámulhattuk. Noszvaji pinceház, Novaji lakóház, teknővájó cigány műhelye tárult elénk. Másik tájegység: Alföldi Mezőváros területén helyezkedik el a Skanzen vigadó, Jászárokszállási Fogadó ahol az ebédünket fogyaszthattuk el deli csapos legények, pincérek sürgölődtek körülöttünk. Bakony, Balaton – Felvidék legjellegzetesebb épülete a Nyírádi vízimalom melyet a molnár legény működés közben be is mutatott. A kerék ahogy elindult csettegve-csattogva pár perc múlva már a garaton csordogált a búza szem és pillanatok alatt a vég termékkel a porrá őrölt liszttel szembesülhettünk. Nyugat- Dunántúli tájegység jellegzetessége a Kondorfai Iskola mely a régmúltat idézte fel palatáblájával, kalamárisával és az osztály padjaival. A Rigyáci kerekeskút is régi emlékeket elevenített fel. Kisalföld tájegység igazi Jánossomorjai lakóház terült elénk a maga valóságában. A Szilsárkányi kovácsműhely az eredeti színfoltjában pompázott az akkor használatos szerszámokkal. Katolikus templomban közös énekléssel köszöntöttük az urat. Református templom látogatása sem maradhatott ki, ott Kovács Attila Balatonalmádi református papja szívhez szóló imával és történettel örvendeztetett meg bennünket. Érdemes megemlíteni, az aktív helyszíneket is a Boszorkánykonyhát, Ünnepek Házát, Mit csinál a molnár, dédanyáink konyhatitkai, szövés-fonás ezeken a résztvevők valóság hűen láthatják a tevékenységeket. Nem maradhat ki a Skanzen vonat sem, melyen korhű öltözékben teljesít szolgálatot a kalauzt és masiniszta, 30 perc alatt robog körbe utasaival szerelvény. Magyarország tájai terültek elénk ezen a röpke napon, sok élménnyel, tudással gazdagabban szálltunk fel a mi kis buszunkra kipilledve és irány városunk Almádi. Fantasztikus napunk volt a két csodálatos nagy tudású idegenvezetőnk kitett magáért és tapssal köszöntük meg Lillának és Sándornak, hogy megismertették velünk Szentendre és országunk egyik nevezetességét a Szentendrei Skanzent.